IDÉZET A KÖNYVBŐL – BEVEZETŐ: MI IS A BABAHORDOZÁS?

A kisgyermekeket szüleik az emberiség történetének kezdete óta kézben hordozzák. E gyakorlat túlmutat az evolúció mindenféle – történeti, földrajzi, társadalmi vagy kulturális – viszonyain. Az újszülött természetes lakhelye: édesanyja teste. Ő jelenti számára a szeretet, a táplálék, a biztonság és a melegség forrását.

A szülők ösztönösen válaszolnak gyermekük sírására. A valamilyen szükséget szenvedő csöppség hangja szívbemarkoló hatással van rájuk, különösen az édesanyára, aki a gyermeket hasában hordta, életet adott neki, s akiben erős vágy él, hogy újszülött gyermekének szükségleteit kielégítse. Sok felnőttben, sőt, gyakran idősebb gyermekekben is felébred a késztetés, hogy a csecsemők hangjára reagáljanak. Az ember és ember közötti kapcsolat létfontosságú az érzelmi és fizikai egészség szempontjából; természetes és fontos része az egyedfejlődésnek. Az olyan közösségekben fölcseperedő csecsemők és gyermekek, ahol őszinte szeretet és tisztelet veszi körül őket, biztonságban érzik magukat, s ezért nincsenek kétségeik saját értékeiket illetőn. Ezt a fajta szeretet- és biztonságérzetet a legjobban úgy tudjuk biztosítani egy kisgyermeknek, ha születésétől fogva kézben hordozzuk. 

A csecsemő számára, aki egész addigi életét az anyaméhben töltötte – előbb magzatvízben lebegve, majd a méhfal gyengéd ölelésében –, a külvilágban reá váró szabadság és nyitott tér érzése alapvetően különbözik attól a közegtől, amihez hozzászokott. Addig csak korlátozottan mozgatható végtagjait kinyújthatja, a sötétség hirtelen fénybe fordul, s az anya testének halk hangjait, lágy ritmusát erős és ismeretlen zajok, vagy épp’ teljes csend váltja fel. Az állandó, puha mozgás helyébe teljes mozdulatlanság lép, vagy a csecsemő hirtelen úgy érzi, hogy felemelik a semmibe, az üres térbe. Az ún. „negyedik trimeszter” – vagyis az újszülött első néhány hónapjának – lényege, hogy a csecsemőt az anyaméh békéjéből és stabilitásából fokozatosan bevezessük az új világban való aktív jelenlétbe. Az újszülöttet segíteni kell, hogy megingathatatlan alapon, kényelmes és ismerős helyen, stabilan, saját tempójában sajátítsa el a szükséges képességeket, és erősödjön meg.